LogeionPerseus analysis of θεοί:
θεός (God, the Deity): masc nom/voc pl
LSJ entry
θεός
θεός,
ὁ,
Boeot. θιός,
Lacon. σιός (v. infr.), Cypr.,
Cret. θιός Inscr.Cypr. 135.27
H., Leg.Gort. 1.1,
Dor. also θεύς Call. Cer. 58;
acc. θεῦν v.l. ib.130;
voc. (only late) θεός,
also θεέ LXXDe. 3.24,
Ev.Matt. 27.46,
PMag.Lond. 121.529,
etc.; but classical in compd. names, Ἀμφίθεε, Τιμόθεε:—
A. God, the Deity,
in general sense, both sg. and pl. (
εἰ καὶ ἐπὶ θεοὺς καὶ ἔτι μᾶλλον ἐπὶ θεὸν ἁρμόζει μεταφέρειν Plot. 6.8.1),
θ. δὲ τὸ μὲν δώσει τὸ δʼ ἐάσει God will grant . . ,
Od. 14.444;
οὐδέ κεν ἄλλως οὐδὲ θ. τεύξειε 8.177,
cf. 3.231,
Il. 13.730 (also θεὸς Ζεύς Od. 4.236,
14.327);
θ. καὶ ἀγαθὴ τύχη Pl. Lg. 757e,
cf. Timocl. 3 D.;
σὺν θεῷ Il. 9.49,
S. Aj. 765,
etc. (less freq. ξὺν τῷ θ.
ib.383);
σὺν θ. εἰρημένον Hdt. 1.86,
cf. 3.153;
σὺν θ. εἰπεῖν Pl. Prt. 317b:
so in pl., σύν γε θεοῖσιν Il. 24.430;
οὔ τοι ἄνευ θεοῦ Od. 2.372;
οὐ θεῶν ἄτερ pi.P. 5.76;
ἐκ θεόφι Il. 17.101;
ὑπὲρ θεόν against his will,
17.327;
ἂν θ. θέλῃ Alex. 231;
θ. θέλοντος Men. Mon. 671:
in pl., ἂν θεοὶ θέλωσιν Alex. 247;
θεῶν συνεθελόντων, βουλομένων,
X. Eq.Mag. 9.8,
Luc. Macr. 29;
εἰ ὀρθῶς ἢ μή, θ. οἶδε Pl. Phdr. 266b,
cf.R. 517b,
etc.; in oaths, θ. ἴστω S. OC 522 (lyr.), etc.; πρὸς θεῶν Hdt. 5.49,
D. 1.15,
etc.: τοὺς θεούς σοι bless you! good heavens! for heavenʼs sake! M.Ant. 7.17,
Arr. Epict. 2.19.15,
al.; τὸν θ. σοι ib.3.7.19,
al.: qualified by τις,
Od. 9.142,
etc.; οὐκ ἄνευ θεῶν τινος A. Pers. 164 (troch.), E. Ba. 764;
κατὰ θεόν τινα Id. IA 411,
Pl. Euthd. 272e;
κατὰ θεόν πως εἰρημένα Id. Lg. 682a:
doubled in poets, θεὸν θεόν τις ἀγλαϊζέτω B. 3.21,
cf. Diagor. 1;
θεοὶ θεοὶ τῶν ἀδίκων μέλουσι E. HF 772,
cf. Paus.Gr. Fr. 203;
θεοί (Cret. θιοί)
as an opening formula in Inscrr. (sc. τύχην ἀγαθὴν διδοῖεν),
Leg.Gort. 1.1,
IG 12.52,
etc.: sg., θ. τύχη ib.5(2).1, etc.: in Prose also with the Art., ὁ θ. πάντων ἂν εἴη αἴτιος Pl. R. 379c,
cf. Lg. 716c,
etc.; τὰ πρὸς τοὺς θ., τὰ παρὰ τῶν θ.,
X. Mem. 1.3.1,
2.6.8.
c. of special divinities, νέρτεροι θ.
A. Pers. 622,
S. Ant. 602 (lyr.); ἐνέρτεροι θ.
Il. 15.225;
οἱ κάτωθεν θ.
S. Ant. 1070;
θ. οὐράνιοι h.Cer. 55,
A. Ag. 90 (anap.); οἱ δώδεκα θ.
Ar. Eq. 235,
X. Eq.Mag. 3.2,
IG 22.30,
etc.; μὰ τοὺς δώδεκα θ.
Men. Sam. 91;
in dual, τὼ σιώ (
Lacon.),
of Castor and Pollux, ναὶ τὼ σ.
X. An. 6.6.34,
HG 4.4.10,
Ar. Lys. 81:
so in Boeot.,
of Amphion and Zethus, νεὶ τὼ σιώ (leg. θιώ)
Id. Ach. 905.
II. θεός fem., goddess,
μήτε θήλεια θεός, μήτε τις ἄρσην Il. 8.7,
cf. Hdt. 2.35,
al.; τοῖς θεοῖς εὔχομαι πᾶσι καὶ πάσαις D. 18.1,
cf. 141,
Orac.ib.21.52;
esp. at Athens, of Athena, Decr. ap. And. 1.77,
Pl. Ti. 21a,
etc.; ἁ Διὸς θεός, Ζηνὸς ἡ θ.,
S. Aj. 401 (lyr.), 952 (
ἡ Διὸς θεά ib.450);
of other goddesses, ποντία θεός Pi. I. 8(7).36;
ἡ νερτέρα θ.,=
Περσεφόνη,
S. OC 1548,
etc.; of Thetis, Pl. Ap. 28c;
of Niobe, S. El. 150 (lyr.), Ant. 834 (anap.): in dual, of Demeter and Persephone, τὰ τοῖν θεοῖν ψηφίσματα Ar. V. 378 (lyr.); οὐδʼ ἔδεισε τὼ θεώ And. 1.125;
freq. in oaths, νὴ τὼ θεώ Ar. Lys. 112;
μὰ τὼ θεώ Id. Ec. 155,
532.
III. as Adj. in Comp. θεώτερος,
divine,
θύραι θ.,
opp. καταιβαταὶ ἀνθρώποισιν,
Od. 13.111;
χορὸς θ.
Call. Ap. 93,
cf.Dian. 249,
D.P. 257.
(Derived by Hdt. 2.52 fr. τίθημι (
κόσμῳ θέντες τὰ πρήγματα),
by Pl. Cra. 397d fr. θεῖν.
Etym. dub.) [In Ep. (twice in Hom.)
and Trag. (
E. Ba. 47,
1347,
al., not in Com.), as monosyll. by synizesis, θεοί Il. 1.18,
Thgn. 142;
θεῶν h.Cer. 55,
259;
θεοῖς Thgn. 171;
θεοῖσιν Od. 14.251;
θεούς h.Cer. 325:
even in nom. θεός before a vowel, E. Or. 399 (cf. Pors. ad loc.), HF 347;
in Pi. P. 1.56 apptly. a short monosyll.]