LogeionPerseus analysis of μέγ':
μέγα,μέγας (big): neut nom/voc/acc sg
LSJ entry
μέγᾰς
μέγας,
μεγάλη [ᾰ], μέγα [ᾰ],
gen. μεγάλου, ης, ου,
dat. μεγάλῳ, ῃ, ῳ,
acc. μέγᾰν, μεγάλην, μέγα [ᾰ];
dual μεγάλω, α, ω;
pl. μεγάλοι, μεγάλαι, μεγάλα,
etc.: the stem μεγάλο-
is never used in sg. nom. and acc. masc. and neut., and only once in voc. masc., ὦ μεγάλε Ζεῦ A. Th. 822 (anap.). 2. generally, vast, high,
οὐρανός, ὄρος, πύργος,
Il. 1.497,
16.297,
6.386;
wide,
πέλαγος, λαῖτμα θαλάσσης,
Od. 3.179,
5.174;
long,
ἠϊών, αἰγιαλός,
Il. 12.31,
2.210:
sts. opp. ὀλίγος, κῦμα οὔτε μέγʼ οὔτʼ ὀ. Od. 10.94;
but usu. opp. μικρός or σμικρός, πρὸς ἑαυτὸ ἕκαστον καὶ μ. καὶ σμικρόν Anaxag. 3;
τὸ ἄπειρον ἐκ μεγάλου καὶ μικροῦ Arist. Metaph. 987b26,
etc. II. of quality or degree, great, mighty,
freq. epith. of gods, ὁ μ. Ζεύς A. Supp. 1052 (lyr.), etc.; μεγάλα θεά,
of Demeter and Persephone, S. OC 683 (lyr.); θεοὶ μεγάλοι,
of the Cabiri, IG 12(8).71 (
Imbros),
etc.; Μήτηρ μ.,
of Cybele, SIG 1014.83
(Erythrae, iii B. C.), 1138.3
(Delos, ii B. C.);
Μήτηρ θεῶν μ. OGI 540.6 (
Pessinus),
etc.; Ἴσιδος μ. μητρὸς θεῶν PStrassb. 81.14 (ii B.C.);
μ. ἡ Ἄρτεμις Ἐφεσίων Act.Ap. 19.28;
τίς θεὸς μ. ὡς ὁ θεὸς ἡμῶν;
LXX Ps. 76(77).13;
ὁ μ. θεός Ep.Tit. 2.13;
of men, μ. ἠδὲ κραταιός Od. 18.382;
ὀλίγος καὶ μ. Callin. 1.17,
etc.; μέγας ηὐξήθη rose to greatness,
D. 2.5;
ἤρθη μ. ib.8; βασιλεὺς ὁ μ.,
i. e. the King of Persia, Hdt. 1.188,
etc. (
θεῶν β. ὁ μ.,
of Zeus, Pi. O. 7.34);
βασιλεὺς μ. A. Pers. 24 (anap.); as a title of special monarchs, Ἀρδιαῖος ὁ μ. Pl. R. 615c;
ὁ μ. Ἀλέξανδρος Ath. 1.3d;
ὁ μ. ἐπικληθεὶς Ἀντίοχος Plb. 4.2.7,
etc.; μ. φίλος E. Med. 549;
πλούτῳ τε κἀνδρείᾳ μ. Id. Tr. 674;
ἐπὶ μέγα ἦλθεν ἰσχύος Th. 2.97.
2. strong,
of the elements, etc., ἄνεμος, λαῖλαψ, Ζέφυρος,
Od. 19.200,
12.408,
14.458;
of properties, passions, qualities, feelings, etc., of men, θάρσος, πένθος, ποθή,
etc., 9.381,
Il. 1.254,
11.471,
etc.; ἀρετή Od. 24.193,
Pi. O. 8.5;
θυμός Il. 9.496,
E. Or. 702;
κλέος Il. 6.446;
ἄχος 9.9;
πυρετός Ev.Luc. 4.38 (incorrect acc. to Gal. 7.275);
ἡ μ. νοῦσος epilepsy,
Hp. Epid. 6.6.5,
cf. Gal. 17(2).341.
3. of sounds, great, loud,
ἀλαλητός, ἰαχή, πάταγος, ὀρυμαγδός,
Il. 12.138,
15.384,
21.9,
256;
θόρυβοι, κωκυτός,
S. Aj. 142 (anap.), E. Med. 1176;
οὐκ ἔστι ὅκως τι νεῖκος ἔσται ἢ μέγα ἢ σμικρόν Hdt. 3.62;
μὴ φώνει μέγα S. Ph. 574.
4. generally, great, mighty,
ὅρκος Il. 19.113;
ὄλβος, τιμά,
Pi. O. 1.56,
P. 4.148;
μ. λόγος, μῦθος,
a great story, rumour, A. Pr. 732,
S. Aj. 226 (lyr.); ἐρώτημα a big,
i. e. difficult,
question, Pl. Euthd. 275d,
Hp.Ma. 287b;
weighty, important,
τόδε μεῖζον Od. 16.291;
μέγα ποιέεσθαί τι to esteem of great importance,
Hdt. 3.42,
cf. 9.111;
μέγα γενέσθαι εἴς τι X. HG 7.5.6;
μ. ὑπάρχειν πρός τι Id. Mem. 2.3.4;
μέγα διαφέρειν εἴς τι Pl. Lg. 78oc; οὐκ ἂν εἴη παρὰ μέγα τὸ δικολογεῖν not of great importance,
Phld. Rh. 2.85
S.;
τὸ δὲ μέγιστον and what is most important,
Th. 4.70,
cf. 1.142;
οἱ μέγιστοι καιροί the most pressing emergencies, D. 20.44;
μ. ὠνησάμενοι χρημάτων for large sums, Plb. 4.50.3,
etc. 5. with a bad sense, over-great,
μέγα εἰπεῖν to speak big,
and so provoke divine wrath, Od. 22.288;
λίην μέγα εἶπες 3.227,
16.243;
μέγα ἔργον 3.261,
Pi. N. 10.64;
ἔργων μ. A. Ag. 1546 (anap.); ὠμὸν τὸ βούλευμα καὶ μ. Th. 3.36;
ἔπος μ., μ. λόγοι,
S. Aj. 423 (lyr.), Ant. 1350 (anap.); μ. γλῶσσα ib.127 (anap.); μηδὲν μέγʼ εἴπῃς Id. Aj. 386;
μὴ μέγα λέγε Pl. Phd. 95b;
μὴ μεγάλα λίαν λέγε Ar. Ra. 835;
μέγα φρονεῖν S. OT 1078,
E. Hipp. 6;
μεγάλα φρονεῖν Ar. Ach. 988;
μεγάλα, μεῖζον ἢ δικαίως πνεῖν,
E. Andr. 189,
A. Ag. 376 (lyr.); μέγα τι παθεῖν X. An. 5.8.17;
μὴ μέγα λέγων μεῖζον πάθῃς E. HF 1244.
B. Adv. μεγάλως [ᾰ]
greatly, mightily,
Od. 16.432,
Hes. Th. 429,
Hdt. 1.16,
30,
al., X. Cyr. 8.2.10,
Parth. 28.1,
etc.; strengthd., μάλα μ. Il. 17.723;
δμαθέντες μ. A. Pers. 907 (lyr.); with Adjs., Hdt. 1.4,
7.190.
II. more freq. neut. sg. μέγα as Adv.,
very much, exceedingly,
μ. χαῖρε all hail!, v. l. for μάλα in Od. 24.402;
esp. with Verbs expressing strong feeling, μ. κεν κεχαροίατο Il. 1.256;
μ. κήδεται 2.27,
etc.: with Verbs expressing power, might, μ. πάντων . . κρατέει 1.78;
ὃς μ. πάντων. . ἤνασσε 10.32;
πατρὸς μ. δυναμένοιο Od. 1.276,
cf. Hom. Epigr. 15.1,
A. Eu. 950 (anap.), E. Hel. 1358 (lyr.), Ar. Ra. 141,
Pl. R. 366a;
μ. δύνασθαι παρά τινι Th. 2.29;
πλουτέειν μ. Hdt. 1.32;
or those expressing sound, loudly,
μ. ἰάχειν, ἀῧσαι, βοῆσαι, εὔξασθαι, ἀμβῶσαι,
Il. 2.333,
14.147,
17.334,
Od. 17.239,
Hdt. 1.8 (also pl., μεγάλʼ εὔχετο Il. 1.450;
μ. αὐδήσαντος, μ. ἤπυεν,
Od. 4.505,
9.399):
strengthd., μάλα μ. Il. 15.321;
μ. δʼ ἔβραχε φήγινος ἄξων 5.838,
etc.: so in Trag. with all kinds of Verbs, μ. στένειν, σθένειν, χλίειν,
A. Ag. 711 (lyr.), 938,
Ch. 137:
also in pl., μεγάλα. . δυστυχεῖς Id. Eu. 791 (lyr.). 3. with Adjs., as μέγʼ ἔξοχος, μέγα νήπιος,
Il. 2.480,
16.46;
μ. νήπιε Orac. ap. Hdt. 1.85;
μ. πλούσιος Id. 1.32,
7.190;
ὦ μέγʼ εὔδαιμον κόρη A. Pr. 647:
with Comp. and Sup.,
by far,
μέγʼ ἀμείνονες, ἄριστος, φέρτατος,
Il. 4.405,
2.82,
16.21.
1. Comp. μείζων, ον,
gen. ονος,
Ep.,
Att. (also Delph., SIG 246
H 260
(iv B. C.));
Ion.,
Arc.,
Dor.,
Aeol. μέζων, ον,
Heraclit. 25,
Hp. Acut. 44,
Hdt. 1.26,
IG 7.235.16 (
Oropus), 5(2).3.18 (
Tegea),
Epich. 62 (also early Att.,
IG 12.22.65,
but [
με] ίζων ib.6.93, by analogy of ὀλείζων ib.76,95); dat. pl. μεζόνεσσι Diotog. ap. Stob. 4.7.62:
written μέσδων in Sapph. Supp. 7.6,
Plu. Lyc. 19:
cf. μέττον· μεῖζον,
Hsch. (dub.); later μειζότερος 3
Ep.Jo. 4
(used as title, elder, POxy. 943.3
(vi A. D.),
etc.); μειζονώτερος A. Fr. 434:—
greater, longer, taller,
Il. 3.168,
9.202,
etc.; freq. also, too great,
γέρας Pl. Sph. 231a;
Μηνόφιλος μείζων M. the elder, Ostr.Bodl.vC 2
(ii A. D.);
as title, μειζων κώμης headman of a village, POxy. 1626.5 (iv A. D.),
etc.: generally, the higher authority, PLond. 2.214.22
(iii A. D.),
POxy. 1204.17 (pl., iii A. D.);
οὔτε μεῖζον οὔτε ἔλαττον,
a strong form of denial, nothing whatever,
D.H. Comp. 4;
οὐδαμὰ προὔφηνεν οὔτε μείζονʼ οὔτʼ ἐλάττονα S. Tr. 324.
Adv. μειζόνως E. Hec. 1121,
Th. 1.130,
X. Cyn. 13.3,
Isoc. 9.21,
etc.; Ion. μεζόνως Hdt. 3.128,
Herod. 4.80,
etc.: neut. as Adv.,
μεῖζον σθένειν S. Ph. 456,
E. Supp. 216;
μ. ἰσχύειν D. Ep. 3.28;
ἐπὶ μ. ἔρχεται S. Ph. 259.
2. Sup. μέγιστος, η, ον,
Il. 2.412,
etc.: neut. as Adv.,
μέγιστον ἴσχυσε S. Aj. 502;
δυνάμενος μ.,
c. gen., Hdt. 7.5,
9.9:
with another Sup.,
μέγιστον ἐχθίστη E. Med. 1323:
in pl., χαῖρʼ ὡς μέγιστα S. Ph. 462;
θάλλει μ. Id. OC 700 (lyr.); τὰ μέγιστʼ ἐτιμάθης Id. OT 1203 (lyr.); ἐς μέγιστον ib.521;
ἐς τὰ μ. Hdt. 8.111:—late Sup. μεγιστότατος PLond. 1.130.49 (i/ii A. D.).
(Cf. Skt. majmán-
‘greatness’, Lat. magnus,
Goth. mikils ‘great’.)